A KALI-YUGA LEZÁRÓDÁSA
A Kali-Yuga, vagyis a Sötét Korszak, a Vaskor vagy Ólomkor asztro-szimbolológiai szempontból pontosan A. Chr. 427 542-ben, a csillagászati időszámításban kifejezve -427 541-ben kezdődött, faktuálisan pedig körülbelül ekkor. A Kali-Yuga 432 000 évig tartó »hypo-cyclus« a 4 320 000 évig tartó Mahā-Yugá-n belül. A Kali-Yugá-n belül tíz Alpa-Yuga van, ebből négy alkotja a Kali-Yugá-n belüli Alpa-Satya-Kŗta-Yugá-t, három az Alpa-Trētā-Yugát, kettő az Alpa-Dvāpara-Yugá-t és egy 43 200 évig tartó időszak a Kali-Yugá-n belüli Alpa-Kali-Yugá-t.
A Mahā-Yuga 4 320 000 éve beletagozódik egy 6 480 000 éves kibővített Mahā-Yuga-i időszakba, a Kali-Yuga 432 000 éve egy 648 000 éves kibővített Kali-Yugá-ba, a 43 200 éves Alpa-Kali-Yuga pedig egy 64 800 éves kibővített Alpa-Kali-Yugá-ba.
Az »amplifikációkkal« együtt a Kali-Yuga a fentebb megadott asztro-szimbolisztikai időpontnál korábban kezdődött, pontosan A. Chr. 638 142-ben, csillagászatilag -638 141-ben, faktuálisan pedig körülbelül ekkor. Az ezen belüli Alpa-Kali-Yuga — mint fentebb említettük — 64 800 évig tart, és jelenleg is ennek lezáró fázisában van a földi-emberi Világ.
Az Alpālpa-Kali-Yuga 4 320 évig, »kibővítve« 6 480 évig tart, az Alpālpālpa-Kali-Yuga 432 évig, »kibővítve« 648 évig tart, de e két utóbbi kibővítetlen és kibővített korszaknak és korszakszámításnak — bár egyáltalán nem jelentéktelenek — a következő vizsgálódásainkban szinte semmi szerepe sincs.
A 432 000 évig tartó Kali-Yugát és a 43 200 évig tartó Kali-Yugán belüli Alpa-Kali-Yugát egy 1 080 + 6 480 + 1 080 = 8 640 éves »különálló« fázis zárja le. A kibővített 648 000 éves Kali-Yugát és a szintén kibővített ezen belüli Alpa-Kali-Yugát, amely 64 800 évig tart egy 3 240 + 12 960 + 3 240 = 19 440 éves, szintén különálló fázis zárja.
Mindkét értelemben e lezáró fázisokban van a jelenlegi földi-emberi világ. A Kali-Yuga lezáró fázisának a vége a Mahā-Yuga megnyilvánulási előtéridőszakának a — sŗsti-jének — is a végét jelenti.
A különböző Mahā-Yuga, Yuga, Alpa-Yuga, Alpālpa-Yuga és Alpālpālpa-Yuga időszakok kibővítetlen és kibővített formái a legkevésbé sem mondanak ellent egymásnak, hanem organikusan működnek egymásban, még nagyon sok másféle, ezeknél nagyobb-hosszabb és kisebb- rövidebb ciklussal együtt.
Figyelmünket elsősorban a 432 000 éves Kali-Yugá-ra és ennek a 43 000 éves Alpa-Kali-Yugá-jára kell fordítanunk, s ennek struktúrája a következő: 1 080+6 480+1 080+25 920+1 080+6 480+1 080 = 43 200 év, vagyis a legbenső »mag« egy precesszionális ciklus szimbolikus időszaka (minden szimbolikus korszak években olyan időtartamú, hogy az évek száma kilenccel is, tizenkettővel is — így, persze, harminchattal is — maradék nélkül osztható; a kilenc és a tizenkettő az időbeliségbe vetett ember két meghatározó száma; a hetes szám is ilyen, de más vonatkozások szerint.)
Az indító fázis is, a lezáró fázis is 8 640 év időtartamú, ennek a benső magja viszont egy-negyed precesszionális ciklus, azaz 6 480 év időtartamú. A jelen lezáró korszak, amelyben most is vagyunk — A. Chr. 4 182-ben vette — tágabb értelemben — a kezdetét, ez a kezdet A. Chr. 3 102- höz csillagászatilag -3101-hez — köthető. Ebben az évben hagyta el Kŗsņa, a nyolcadik Visņu-avatāra a földi-emberi világot. Ez a legnevezetesebb lezáró fázis-kezdet. A legszorosabb értelemben vett lezáródási kezdet A. Chr. 2 022- ben volt, csillagászatilag -2021-ben. Ha ezekhez az időpontokhoz hozzáadunk egynegyednyi precesszionális ciklust, vagyis — szimbolikusan — 6 480 évet, először P. Chr. 2 299 = +2 299-et kapunk. Ez a Vizöntő-Bika-Oroszlán-Skorpió dominanciájú asztrológiai korszak kezdete — szimbolikusan. Voltaképpen +2 332 körül fog elkezdődni ez a korszak ±6 év pontossággal, ha 30°—30°-os asztroszektumokban gondolkozunk. A második ilyen lezáródási dátum P. Chr. 3 379 = +3 379. Ekkor egyfelől pontosan, másfelől körülbelül a solaritropicus pontok a stabilis asztroszektumok 15°-án fognak állni. A harmadik lezáródási dátum P. Chr. 4 459 = +4 459. Az Északi hemisphæra Tavaszpontja ekkor éri el a 30°-osként felfogott Vízöntő csillagkép-szektum 0°-át vagy a Bak 30°-át.
A kibővített Mahā-Yuga, Kali-Yuga és Alpa-KaIi-Yuga vonatkozásában ez utóbbinak a struktúrája a következő: 3 240+12 960+3 240+25 920+3 240+12 960+3 240=64 800 év.
Itt az indító-bevezető fázis is a lezáró fázis is 19 440 évig tart, vagyis 2 x 5 400 = 10 800 évvel hosszabb ideig, mint a kibővítetlen Alpa-Kali-Yuga esetében.
A tágabb értelemben vett lezáró fázis-kezdet -4 181-ben meghatározott időpontjából még le kell vonnunk 5 400 évet, hogy egy ennél is sokkal tágabb értelemben vett lezáródás-kezdethez jussunk. Ez az időpont: A. Chr. 9 582 = -9581. A tágabb értelemben vett lezáró fázis-vég is kitolódik egy még későbbi még tágabb értelemben vett lezáródási végpontig, ami egyfelől pontosan, másfelől hozzávetőlegesen P. Chr. 9 859 = +9 859-ben fog bekövetkezni.
A lezáródási kezdet idején az Északi hemisphæra Tavaszpontja a 30°-osként felfogott Oroszlán csillagkép szektum 15°-án vagy ekörül állt. A lezáródás legvégén ugyancsak az Északi hemisphæra Tavaszpontja a 30°-osként felfogott Skorpió csillagkép szektum 15°-án vagy akörül fog állni. A kétféle szemlélet között nincs semmiféle ellentmondás.
Visszatérve a korábbi — +2 299-es, +3 379-es és +4 459- es »bensőbb« időpontokhoz, ezek mindegyike mást fog jelenteni, noha mindegyik egy korszak lezáródását jelenti.
P. Chr. 2 299. = +2 299. főként szellemi vonatkozású összeomlás lesz: relígionális- konfesszionális- kulturális- civilizácionális »collapsus«. Ezt követően nem lesz többé »ponderabilis« mérvű szellemi krízis. Fokozatosan kezd kialakulni a kollektív ás majdnem mindenkit érintő általános pszichopathia és pszichozis, mert a pneumatopathia és pneumatosis már 2 299-et megelőzően kialakul. P. Chr. 3 379-ben egy általános — mondhatnók lelki — összeomlás fog végbemenni. A „lelki” élet súlyos krízise voltaképpen megszűnik.
Lelkileg egy krízis-alatti állapot fogja kezdetét venni. Ez szükségképpen együtt jár majd egy nagyfokú általános mentális leépüléssel, valamint egy olyan somatopathiával és somatosis-szal, amelynek az lesz a végkifejlete, hogy mindenki — már fogantatásától kezdődően — minden szervére és szervi funkciójára kiterjedően súlyos beteg lesz. Ezen időszak végén már csaknem mindenki — legalábbis — debilis lesz, rengeteg lesz az imbecillis és nagyon sok az idióta. Ennek ellenére, még ebben a korban is lesznek királyi geniusok. A lezáródási fázis végén, P. Chr. 4 459. = +4 459. körül, általános összeomlás fog bekövetkezni, testi szinten is, halállal és emberi rasszok kihalásával.
A kibővített Yuga-értelmezés szerint a teljes visszahúzódásig még lesz egy olyan időszak, amely a krízis-maradványok végleges felszámolásának a viszonylag hosszú — 5 400 évig tartó — időszakaként lesz értelmezhető. Ez azért lehet — persze csak relatíve — ilyen hosszú időtartamú fázis, mert a krízis maradványoknak már nem lesz igazi élük.
Az Alpa-Yugát, a Yugát és a Mahā-Yugát követő utópralaya az Alpa-Yugából következően 32 400 év lesz, a Yugá-ból következően 324 000 év, a Mahā-Yugá-ból következően 3 240 000 év, amelyet a következő Mahā-Yuga szintén 3 240 000 évig tartó elő-pralaya-ja fog követni. Ez teljesen krízis-mentes, emberalattian emberi, csaknem állati, phantomszerű, démoni létforma lesz. Ebbe az Új Aranykor emberfeletti embere egy új generálódás révén fog belépni.
Az eljövendő Mahā-Yuga Satya-Kŗta-Yugá-ja, — az eljövendő Aranykor — a »duratio stans« síkján »azonnal« követi a véglegesen lezáródó Kali-Yugá-t. Ez tradicionális alaptantétel. Ugyanekkor teljesen tisztában kell azzal is lenni, hogy a földi világban, a »duratio fluens« síkján szó sincs és szó sem lehet arról, hogy az új Aranykor azonnal követné-követhetné a Sötét Korszakot.
Vannak olyan ind-hindu irányzatok, amelyek nem heterodoxoknak tekinthetőek, hanem kifejezetten »deviationalis«-aknak is. Ilyen — egyebek között — a Jnanavatar Swami Sri Yuktesvar Giri — Paramahansa Yogananda-féle irányvonal, amely szerint a Mahā-Yuga felének időtartama 12 000 földi-emberi és mai értelemben vett év, amelyet egy következő 12 000 földi-emberi évet kitevő időtartam követ. Ez egy teljes ciklus: összesen 24 000 év. A »leszálló« Satya-Kŗta-Yuga — szerintük — 4800 évig tartott a »leszálló« Trētā-Yuga 3600 évig, a »leszálló« Dvāpara-Yuga 2400 évig és a »leszálló« Kali-Yuga 1200 évig, miután náluk a teljes Mahā-Yuga két Mahā-Yuga, — ezután kezdődik a »felszálló-felemelkedő« Kali-Yuga ugyancsak 1200 évig tartó időszaka, majd a felszálló Dvāpara-Yuga, amely 2400 évig, a »felszálló« Trētā-Yuga, amely 3600 évig, és a »felszálló« Satya-Kŗta-Yuga, amely 4800 évig fog tartani.
Ezen irányzat szerint P. Chr. 499 = +499-ben a Kali-Yuga »leszálló« fázisának a végére ért a földi-emberi világ: 499/500-tól a Kali-Yuga átlépett a »felszálló« ágába, de ez is véget ért P. Chr. 1699 = +1699-ben, s 1699/1700-tól a »felszálló« Dvāpara-Yugában van minden és mindenki e földön.
A Rudolf Steiner-féle »anthrōposophicizmus« híveinek többsége szerint — minthogy ezt Rudolf Steiner ezt így fogalmazta meg — egy Mahā-Yuga 50 000 évig tart: a Satya-Kŗta-Yuga 20 000 évig, a Trētā-Yuga 15 000 évig, a Dvāpara-Yuga 10 000 évig, a Kali-Yuga pedig 5000 évig. Rudolf Steiner és követőinek zöme szerint a Kali-Yuga A. Chr. 3102 = -3101-ben kezdődött el, és P. Chr. 1899 = +1899- ben ért véget. Az hogy ekkor egy Pralaya vagy egy Újabb Aranykor venné a kezdetét, vagy egy újabb Dvāpara-Yuga, vagy pedig egy új, ám »felemelkedő« Kali-Yuga: teljesen homályban marad.
Bizonyos, hogy 12 000 vagy 2 x 12 000 évig tartó Mahā-Yuga éppúgy nincs, mint ahogyan 50 000 évig tartó Mahā-Yuga sincs, és nincs sem 1200, sem 2 x 1200 éves, sem pedig 5000 éves időtartamú Yuga, de ilyen időtartamú Alpa-uga, Alpālpa-Yuga és Alpālpālpa-Yuga sincs.
Az, hogy már vége lenne a Kali-Yugának, vagy valamiféle »felszálló« ágban lennénk: nem csupán a tradicionális doktrinákkal teljesen ellentétes, de ellentmond a legelemibb ön- és világtapasztalásnak is. Ezeket az abszurd elgondolásokat csak azért ismertettük, hogy rámutassunk a 20. század „szellemi” irányzatainak az antitradicionális, antispirituális, evolucionista-progresszionista modernizmusára.
A Kali-Yuga — mégpedig annak a lezáródási fázisa — ma is fennáll és folytatódik, egyre fokozottabban manifesztálva a sötétség sötét és sötétítő erőit. Bizonyos tibeti tanítások szerint a Kali-Yuga a korábban visszatartott mérgek kibocsátásának a kora. A Mahā-Yugában van sötétség, és van világosság, vannak mérgek és vannak elixírek. A Mahā-Yuga aranykori fázisában sötétség és méreg alig bocsáttatik ki, míg a Sötét-Korban és annak is a végén szinte csak sötétség, szinte csak méreg manifesztálódik.
A Kali-Yuga végén egyre fokozottabb az elvarázsoltság és az elvarázsoltságnak való kiszolgáltatottság, egyre fokozottabb az »Avidyā«, a metafizikai tudatlanság, vakság és kábaság. Itt és ekkor távolodik el az ember leginkább önmagától. Itt és ekkor távolodom el leginkább önmagamtól, csaknem eljutva a végső határhoz, ahol fennforog annak a veszélye, hogy az ember kihulljék az emberi lét- és tudatállapotok köréből, hogy végképp elmerüljön az animális és phantomális formák körében.
A Kali-Yugának, a Sötét Kornak, a Vaskornak, az Ólom-kornak egyetlenegy „előnye” van a korábbi korszakokhoz mérten, főképpen az Aranykorhoz képest: fokozottabb a Metafizikai Felszabadulás — a Mōksa, a Mukti, a Metafizikai elkülönülés — a Kaivalya, a Metafizikai felébredés — a Bōdhi — felé irányuló törekvés erejének az intenzitása. Az Aranykor a szellemi Fény által teljesen beragyogott világ, az ember isteni emberfelettiségben él, akár többezer évig is, és a halálban nem alszik ki a tudata, tehát nincs is igazán halál, nincs betegség, nincs szenvedés, a diadalmas boldogság uralkodik. Az emberfeletti ember képességileg könnyebben érhetné el a felébredés állapotát mint bármikor máskor, — de ezirányú törekvése minimális, szinte semmi. A Kali-Yugában ezek a törekvések maximálisan felerősödnek, — de nem a Kali-Yuga vége felé. Ma már a tompaság olyan mérvű, hogy ismét, ám egészen más értelemben vehető törekvésbeli intenzitás-hiányról lehet beszélni. Persze, az Aranykorban is megvalósult a Felébredés, és a Kali-Yuga legeslegvégén is megvalósulhat, sőt, minden bizonnyal meg is fog valósulni, még akkor is, ha ennek valószínűsége a legvégső stádiumban megközelíti a nullát.